Diacon
Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám… (Jn. 17,1)
Jézus nem sokkal elfogatása előtt elbúcsúzott tanítványaitól. Beszédét egy gyönyörű imádsággal zárta. Fültanúi lehetünk egy beszélgetésnek Jézus és az Atya között. Úgy beszél Jézus Istennel, mint egy fiú az apjával, akit tisztel és szeret, akivel jó kapcsolatban van. Vajon a mi imádságaink milyenek? Az imádság valójában beszélgetés, ahol az Úr Isten közvetlenül hallja szavunkat, még akkor is, ha azok egyszerűek és esetlenek is. Jézus teljes elkötelezettségre hívta az embereket. Nem félmegoldásokat kért, hanem azt, hogy vállaljuk követését minden időben. Csak a Krisztus Jézusba vetett bizalom juttat a mennybe. Mindennapi követése tesz hasznossá bennünket országának építésében itt a földön.
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid. (Jn. 17,9)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram azt a közvetlen kapcsolatot, melyet átélhetek Veled.
Ámen
