Diacon
Akik bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. (…) Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti a saját megcsalt szíve. (Ézsaiás 44,11)
Gondolatokat, ideákat gerjesztünk, mindezeket a saját igényeink, önös céljaink elérése érdekében. Jobb esetben arra vágyunk, hogy találkozzunk a transzcendenssel, a természetfelettivel. Arra vágyunk, hogy utunk során célba érkezzünk. A Teremtő Atyát valami Mozgatónak, Univerzumnak, de mindenképpen valami vagy valaki olyannak, ami, és aki nagyobb, mint az ember. Rosszabb esetben azonban ezeket a bálványgyártó dolgokat és erőket nem találkozásra, hanem szétszakításra használják az emberek. De a mi szívünk ne bálványokat gyártson, hanem keresse az élő Isten közelségét. Keressük a Vele való kapcsolat szorosságát. Akkor ledőlnek a kreált bálványok és életünk középpontját az az Isten foglalja el, Akit az megillet.
Lelkemet a mindenható Istennek ajánlom, kit mindig mint a legfőbb jót forrón imádtam, habár tőle emberi gyarlóságomnál fogva sokszor el is távoztam, amit keserűen sirattam éltemen keresztül, s most is szívszaggatva bánok. (Széchenyi István)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy vagy. Kérlek Egyetlen Uram, minden bálványt irts ki a szívemből.
Ámen
