Diacon
Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. (Jn 20,25)
Másképpen élte meg belül, a lelkében a bekövetkezett eseményeket Péter, mint János, vagy éppen Jakab és András. De másképpen élte meg Tamás is, akiről szól mai Igénk. Tamás leginkább egyedül igyekezett gyászolni, azt érezte, hogy nem úgy sültek el a dolgok, ahogyan kellett volna. Hogy történhetett ez meg Jézussal? Pedig pontosan úgy történtek a dolgok, ahogy azt Jézus előre megmondta. Háromszor szólt szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. De nem hittek neki. Ha nem hisszük el Jézus szavait, nagy fájdalmat okozunk saját magunknak. Ha hittek volna Neki az övéi, akkor várták volna a feltámadását. Esetleg egy kicsit izgulhattak volna, hogy tényleg úgy lesz, ahogyan megmondta Jézus? Csodák sokaságát látták Jézus mellett, Jézus által, mégsem tudtak hinni a tanítványok. Csodálkozunk azon, hogy a ma embere nem hisz? Hát Jézus akkori tanítványai, az általa kiválasztott kis sereg tagjai sem tudtak hinni. Mi pedig nem vagyunk különbek tőlük semmivel sem.
Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”(Jn 20,29)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Tied lehetek.
Ámen
