Diacon
Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje. (ApCsel 3,19-20)
A megtérés nem egyéb, mint az Istennel közösségre jutás. Ennek előzménye az, hogy Isten akar velünk közösségben lenni, Ő közelít hozzánk. Ő jött el értünk Szent Fiában, hogy megkeressen. Ő nyújtja ki felénk kezét, és várja, hogy elfogadjuk. Ez a megtérés: amikor az ember Istennek erre a szavára és tettére boldogan igent mond. Ezt más néven úgy is nevezhetjük: hit, hitre jutás. Hitre jutni, az Istennek megbékélésre felénk kinyújtott kezét megfogni, – ez a megtérés. Megtérünk, amikor megváltozik a gondolkodásunk és elfogadjuk, ahogyan Isten működik közöttünk. Ahogyan ítél rólunk, a bűnről, a többi emberről, az életünkről, a jövőnkről. Felöltjük magunkra a Krisztus jövőképét és perspektíváját.
"Én csak azt tudom, és ezért téged mindörökké dicsérlek, hogy ettől az időtől kezdve megszabadítottál engem minden gyalázatomtól, megtisztítottad lelkiismeretemet, és más emberré kezdtél alakítani. Elhatároztam, hogy segítségeddel fölhagyok tisztátalanságaimmal, és az éjszakai órákban megszakítom álmomat, hogy dicséretedet zengjem.” (II. Rákóczi Ferenc)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy magadhoz vontál, ezáltal igaz hitre juttattál.
Ámen
