Diacon
„Örülök, ha ezt mondják nekem: az Úr házába megyünk!” (Zsolt 122,1)
Hány barátság, egykor virágzó ismeretség esik áldozatul sértődés, félreértés, dacoskodás okán. Pedig mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek - szól a Biblia. De bizony benőheti a gaz az Isten felé vezető utat is nagyon gyorsan. Szomorú látvány akár faluban, akár városban olyan templomot látni, melyet körbenőtt a gaz, ablakai kitörve, kiverve, ajtaja bezárva. Azt hirdeti, hogy itt valamikor éltek emberek, akik ide jártak imádni az Istent, de ma már nem járnak. Ma már senki nincs, akinek léptei életet hoznának az ódon falak közé. Rajtunk áll, hogy az életünkben ne legyen ideje a gyomnak. Rajtunk áll, hogy elégszer tapossuk az Istent kereső utat. A fenti zsoltáridézet egy zarándokénekből való, a jeruzsálemi templom felé tartó zarándokok énekelték. Ha az Úr házába megyünk, ha egymás között egyetértés van, ott öröm, szépség, gyönyörűség virágzik. Mennyire más ilyen utakon járni, mint gazzal benőtt, járhatatlanná elfajult utakon.
Az ember cselekvése a hitvallásának képeskönyve. (Emerson)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy naponként irányítod lépteimet.
Ámen
