Diacon

Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. (ApCsel 16,19-25) 

Pál apostol nem használta ki előjogait (római polgárjogát), hogy elkerülje az üldöztetést. Türelmesen kitartott benne, bár igen nehéz volt neki. Amikor a szenvedéseink legsötétebb óráit éljük át, kérjük mi is Istent, hogy adja meg a dicsőítés lelkületét: “Mégis velem van az Örökkévaló! Minden nap elkísér jósága, minden éjjel velem van éneke, imádkozom életem Istenéhez” (Zsolt 42,8). Amikor dicsőíteni tudjuk Istent, akkor nagyobbnak tekintjük őt, mint magát a problémát vagy szenvedést, amelyben benne vagyunk. A figyelmünket pedig oda irányíthatjuk, ahonnan a szabadítást várjuk (Zsolt 121). Mert életünkben csak olyan dolgok történnek meg, melyekről Isten tud, sőt, amelyeket Ő használ fel jellemünk formálásához. Ezért ha türelmesen kitartunk mellette, annak mindig lesz gyümölcse: „De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5,3-5)

Minden rossz mögött, mely bennünket ér, valami jó rejtőzik. (Zeller)

Uram, Krisztus Jézus! 

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy mindig velem vagy.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode