Diacon
„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58)
Pál apostol írja e sorokat az ókori korintusiaknak, de a mában nekünk is éppen úgy szólnak e szavak. Az Úr munkájában tevékenykedni sokszor nem látványos. A lelki munka pedig csak ritkán látványos, gyakran hiábavalónak tűnik. De nem az. Mert hiábavaló volt-e annak az anyának az imádkozása, aki húsz éven keresztül rendszeresen az Úr elé vitte fiának a megtérését? Nem volt hiábavaló, hiszen Mónikának hívták az édesanyát, a fia pedig az az Augustinus, aki ókori egyházatyaként ismeretes előttünk. Egy züllött életű férfi volt megtéréséig Augustinus, azt követően pedig odaszánt, csodálatosan az Úrért élő és fáradozó ember lett. Vajon mi tudunk-e kitartóan, fel nem adva valamiért élni? Tékozló fiakért, tönkrement életekért, a gödör mélyére kerülő embertársainkért tudunk-e kitartóan könyörögni? Mert Krisztussal minden elképzelhető problémával szembenézhetünk.
Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben. (1Kor 15,28)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy kimentettél. Kérlek Egyetlen Uram, adj nekem Téged kitartóan kereső, imádságos lelkületet.
Ámen
