Diacon
Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. (ApCsel 4:13-14)
Péter és János számot kellett adjon arról egy nagyobb gyülekezeti közösség előtt, hogy miképpen gyógyult meg a mindenki által ismert és gyakran látott sánta férfi. Ők pedig azt mondták: nem mi voltunk. Nem mi gyógyítottuk meg, hanem Jézus. Ezt nevezi a Biblia bizonyságtételnek, amikor a hívő ember nem önmagát helyezi előtérbe, hanem az Urat. Amikor Isten gyermeke nem önmagát emeli ki egy-egy nagy esemény kapcsán, hanem azt mondja: az Úr volt munkában. A bizonyságtétel lényege az, hogy kimondjuk, hogy az Úr gyermekei vagyunk és ezt vállaljuk. Bizonyságot tehetnek Isten gyermekei az Úrról szavakkal és tettekkel. Szavakkal úgy tehetünk bizonyságot, hogy beszélgetünk valakivel, esetleg többekkel és bármilyen téma kapcsán szóba hozzuk az Urat. Kifejezzük azt, hogy mi az övé vagyunk és ez mit jelent ránk nézve. Fontos, hogy ne csak szóval, de tettekkel is tegyünk bizonyságot. Ha valaki beszél valamiről, de nem teszi, akkor nincs semmilyen összefüggés a szavai és az életvitele között. Az életvitelünk is árulkodik valamiről. De vajon az Úrról tesz bizonyságot, vagy egyáltalán nem?
És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. (ApCsel 5,42)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy másoknak is beszélhetek Terólad és beléd vetett hitemről.
Ámen
