Diacon
Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. (ApCsel. 9, 8-9)
Joni az az amerikai hölgy, aki 18. életévében egy balesetben nyaktól lefelé lebénult. Az Úr csodálatos tanítványt formált belőle. Gondolhatta volna pedig, hogy minek élni, de a saját korábbi céljai helyett megtanulta az Úr vele való céljait keresni és megvalósítani. Vagy az a bányász, aki súlyos munkahelyi baleset következtében tolókocsiba kényszerült. Nincs Isten – mondták a munkatársai. De van – mondta ő – hiszen a pokolban kötök ki, ha úgy halok meg, ahogyan éltem korábban. "De az Úr szeret annyira, hogy megállított és köszönöm Neki, hogy a tolókocsis állapotomat is felhasználja arra, hogy az Övé legyek és Őt szolgáljam." Ide juthat el az ember, hogy megbékél az élettel, az élet irányával akkor is, ha az egészen más, mint amit korábban tervezett. De az Úr terve más, jobb, sőt, az egyetlen jó. Ehhez lehetséges, hogy egy nagy nyomorúságon kell keresztül mennünk.
A nagy emberek életének és eredményes a szolgálatának titka mindig abban rejlett, hogy volt idejük Istennel egyedül lenni. (Kroecker)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Te a legjobbat tervezed és adod nekem.
Ámen
