Diacon
Ezért én is megvetetté és megalázottá teszlek benneteket az egész nép előtt, mert nem ügyeltetek útjaimra, és személyválogatók vagytok, amikor útmutatást adtok.” (Mal 2,9)
Isten szolgájának lenni hatalmas felelősség. Már-már tökéletességet várnak tőlük az emberek. Árgus szemek figyelik őket, hogy mikor hogyan viselkednek, mit mondanak, mit nem mondanak, hogy beszélnek a körülöttük élőkhöz, milyen a viszonyuk a családtagjaikhoz vagy éppen az idegenekhez. Nincs tökéletes ember. A legjobbnak, a legodaszántabbnak, a legbuzgóbbnak tűnő sem az. Ne is várja senki egyiküktől sem. Sokszor egymástól teljesen különböző emberi elvárások vesznek körül. Nem ritkán ellentmondanak ezek az elvárások egymásnak. Ki ezt, ki azt szeretné. Ne erre tekintsünk, hanem csak az Úrra. Az Ő elvárásait, akaratát keressük. Az Ő útját járjuk és mutassuk meg embertársainknak is a helyes irányt. A Seregek Urának, a hatalmas Istennek a tanítását adjuk tovább, és ne azt, amit mások hallani szeretnének. Személyválogatás nélkül! Nem tűnik könnyűnek, mégis legyünk ezen naponként. Krisztus Jézus magatartása két rendíthetetlen pillérre épült. Az egyik az Atyától való függés, a benne való teljes bizalom, a Neki való feltétlen engedelmesség. Ettől nem lehetett eltéríteni. A másik pedig a kimondhatatlan szeretet azok iránt is, akik bántották. Ez az elfogadó, megbocsátó szeretet azonban nem jelentette azt, hogy minden igazságtalanságot szó nélkül tűrt volna. Adott esetben megszólalt és leleplezte a hamisságot, de még ezt is mindig a támadó érdekében tette, őt szembesítette az igazsággal. Kérjük el Tőle mi is ezt a béketűrést.
Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? * Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét? (Mal2,10)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm befogadó szereteted. Kérlek Egyetlen Uram, adj bölcsességet ahhoz, hogy útjaidat megismertethessem, hirdethessem, hogy mások is járják utadat.
Ámen
