Diacon
Boldog ember az, aki az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. (Zsoltárok 1,1-2)
Az Isten törvényében való öröm nem műkedvelő gyönyörködés csupán. Az ember gyönyörködik egy énekes hangjában, egy festmény szépségében, a tűzijátékban, de amikor az utolsó rakéta is felrobbant, az élet ugyanúgy megy tovább. Isten törvényére viszont nemcsak rácsodálkozhatunk, gyönyörködhetünk egy kicsit, és aztán vége, hanem folyamatosan foglalkozhatunk vele. A Biblia beszél olyan emberekről is, akik megrekedtek ott, hogy tetszett nekik Isten Igéje, kedvüket lelték a hallgatásában, de nem hittek benne, hamar továbbléptek. Heródes is gyakran magához hívta Keresztelő Jánost, mert szerette hallgatni a tanítását. Tudjuk, mi a történet vége. De Pál apostol athéni beszéde is egyszeri élmény maradt a görögök számára. Ma is vannak, akik azt mondják, hogy szép a prédikáció, szép igerészek is vannak a Bibliában. De semmi több mindez, mint egyszerű műélvezet. Isten olyan követőket hív el, akik nemcsak gyönyörködnek az Ő törvényében, hanem arról elmélkednek is. Az érzelmeik megszólalása után az értelmükkel is befogadják az Egyedüli Isten Szavát. Boldog ember, aki ilyenkor azt tudja mondani: ezen még sokat fogok gondolkodni, és elmélkedik rajta. Gyönyörködni, elmélkedni, megérteni, megélni. Ez egy élethosszig tartó folyamat, de ki az, aki rövidebb ideig szeretne boldog lenni, Istennel élni?
Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Hozzád tartozom. Kérlek Egyetlen Uram, hogy mindig Veled tervezhessek, és e szerint cselekedjek. Indíts erre ma is.
Ámen.
