Diacon

„Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12:9)

Mire nem mondanánk azt, hogy elég? Az élet jó dolgaira, az Istentől jövő áldásokra, az örömteljes, a boldog pillanatokra? Soha nem mondanánk a jó egészségre, hogy elég már belőle, most már jöhetne egy kis betegség. Ha valakinek jó az anyagi helyzete, szintén aligha mondaná, hogy elég már a jólétből, most már szeretnék szűkölködni. Van még pár dolog, amire biztosan nem mondanánk, hogy elég. De akkor mire mondanánk, hogy elég? Arra, ami rosszul érint, ami fájdalmat okoz, ami megnehezíti az életünket. Elég, ezt mondjuk a betegség idején, a gyászunkban, a nélkülözés, nehézség idején és minden olyan helyzetben, amiben nem szívesen vagyunk. Itt most az Isten mondja, hogy elég. Elég nekünk az Ő kegyelme, bármi terhel is le jelenleg bennünket. Azért, mert még egy lélek sem kárhozott el, mert vétkezett, de azért igen, mert nem fogadta el a kegyelmet.

Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor12,10)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Reád bízhatom magam és ez a tudat biztonságba helyez engem gondviselő kezedben. 

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode