Diacon
„… hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot.” (Jób 27, 3-4)
Minden nap komoly nyomás nehezedik ránk. Naponta nézünk szembe olyan helyzetekkel, emberekkel, amikor azt érezhetjük, hogy súlya van mindannak, amit mondunk. A lelki nyomás próbára teszi az erőnket, a tűrőképességünket, a kitartásunkat, és a hitünket is. Jób is terheket cipelt a vállán, komoly próbákat kellett kiállnia. Ma sem mindig tudhatjuk, hogy miért is nagy a nyomás, de véletlenül semmi sem történik. Azonban nincs jogunk ahhoz, hogy mindezekért az Istent vonjuk felelősségre. Jób egyedül a hitéből merített erőt, mert hit nélkül nem lehet felállni a nehézségekből. Hit nélkül csak összeomlás, és lelki gyengeség van a terhek súlya alatt. Jób nem az Istenre, és nem a körülményekre mutogat számon kérően, hanem azt mondja, hogy benne azért is az Isten Lelke lakik. Egy igazi, hívő lélek ma sem a körülményeken, a terheken rágódik, hanem egyedül az Istenenbe kapaszkodik minden körülmények között.
Akkor majd a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez emeled. Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat. Ha valamit elhatározol, meglesz, világosság ragyogja be utadat. (Jób 22,26-28)
Uram, Krisztus Jézus!
„Áldd meg ma lelkemet több hittel Ó Uram.”
Ámen
