Diacon

Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette.” (1Móz 25, 27-28)

A történet szerint Ézsaut a saját édesanyja gátolja meg az áldás tulajdonlásában, hogy általa teljesüljön a prófécia. Ez a cselekedete Jákobot csalóvá teszi, Ézsaut dühöngő őrültté, aki átkot kap, áldás helyett. Ez történik, ha a saját és nem Isten törvényei szerint élünk. Ha kell eszközként még magát az Istent is felhasználjuk, Vele takarózunk. A mai világunkban is megvan sok embernek, amit akar, csak ne firtassuk hogyan. Ha kell, testvéren is áttaposva, de meg van. Csak senki ne kérdezze hogyan. Mesterkedhetünk mi bármiben, de emlékeznünk kell, ezekből nem fakad áldás. Azt maga a Mindenható adja végtelen kegyelméből. Előfordulhat az is, hogy barátaink Isten akaratával ellenkező tanácsot adnak. Ilyenkor nagyon nehéz nem tartani velük. Könnyű indokolni döntésünket azzal, hogy a cél szentesíti az eszközt. De soha ne hagyjuk, hogy valaki (bármennyire is jó szándék vezeti), rávegyen olyasmire, amiről tudván-tudjuk, hogy nem helyes!

Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákobot az áldásért, a melylyel megáldotta vala az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot. (Móz1;27,41)

Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram áldásodat.
Ámen