Diacon
Péter erre így szólt hozzá: Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? (ApCsel 5:9)
Anániás és Szafira noha az Úr gyermekei voltak, mégis tudtak a rosszban, a hazugságban, a többnek látszani szándékában eggyé válni. Ilyen emberekkel tele van a mai világ is, akik többnek akarnak látszani, akiknél a cél szentesíti az eszközt. De vigyázzunk: az Úr gyermekeinek is kísértése ez. Nem tehetünk úgy, hogy azt mondjuk: ehhez semmi közünk. Ha az Ige tükrébe tekintünk bele, abban láthatjuk meg igazi önmagunkat. Mert sokszor igyekszünk elfedni a lelki ürességet, a felszínességet, a gyengeségeinket. Az érdekel bennünket, hogy hogy nézünk ki kívülről. Másokat hibáztatunk, ha valami nem jól sikerül, csak nagyon ritkán mondjuk: én vagyok a hibás, a bűnös, én vagyok a felelős.
Sokan azért nem mennek orvoshoz, hanem csak a kuruzslóhoz, mert azt reménylik, hogy ezek nem érintik a sebes pontot.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram Igédet, amely a tükör számomra.
Ámen