Diacon
Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. (1Thess 4:11)
Sok mindenre könnyen azt mondjuk, hogy ma már nem divat. Manapság már a becsület is ilyen. De Isten gyermekei nem a mai divatot követik ebben az értelemben sem, hanem komolyan veszik az isteni Igét. Mindegy, hogy milyen a világ, mindegy, hogy divat-e a becsület körülöttünk, tudjuk, hogy Urunknak ez tetszik. A becsület ne a lekacagott szavak egyike legyen életünkben. Ady Endre írja: "Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak, Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak." A becsület is egyre inkább lekacagott, megvetett kifejezés a világban. A világban, de nem Isten gyermekei között. Vállaljuk a becsületességet akkor is, ha senki nem tartja erénynek. Mert valaki mégis látja: az Úr, aki elől elrejteni semmit sem lehet. Az Úr, aki előtt minden kimondott szavunkról is számot fogunk adni, nemhogy a tetteinkről. Lehet, hogy a világ a becstelenség irányába próbál elvinni, de az Úr sohasem. A hit soha nem tudja, hova vezetik, mégis szereti és ismeri azt, aki vezeti. Ez nem értelmünk szerinti élet, hanem hitből való élet. A hit egy személy ismeretében gyökerezik. A hitből való élet végső lépcsőfoka a jellemmé érlelődés. A jellemünk pedig sok átmeneti formálódáson megy át.
Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt.7,21)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy vezetsz engem. Kérlek Egyetlen Uram, mindig csak a Te szavadra legyek figyelmes.
Ámen