Diacon
„Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.” (Jakab 5,11)
Nem kell abba a hibába esnünk, hogy mindent meg kell magyaráznunk. Isten akarata nem egy olyan háló, amelyiken nincs lyuk. Isten akarata a rossz időkben bizalmat kér, és a bizalom megalkotja bennünk a türelmet. Jób története végén kiderül, hogy Isten megmagyarázhatatlan szeretettel veszi őt körül. Ha úgy érezte, egyedül is volt, Isten végig ott volt mellette. Ha vitázott is, ezt az Istennel tette. Ez a jelenlét a lényeg. Jób sem értette, mégis egyfolytában Isten erőterében akart maradni. Lehet, hogy vannak olyan időszakaink, amikor csak a keresztre tudunk nézni, és nem értjük. Az életünk legtöbb dolgát, anélkül hogy ezt észrevennénk, valójában nem is értjük, és nem is vagyunk képesek az eszünkkel követni. Azokban az időkben, amikor valamiért elejtjük az értelem mankóját, legjobb Istent kivárni. Érdemes Krisztusra nézni, aki ártatlanként végképp nem tudta tudatának követésével megérteni azt, ami vele történik, de hagyta magát. Az Isten cselekedett vele. Jób tűrése is ezt jelenti. Ez a türelem hosszú távon jó gyümölcsöt terem.
Isten nem azt kívánja tőled, hogy érzéseidet vizsgáld, hanem hogy bízzál az Ő szavában. (Conkey)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy a Tied lehetek, még a szenvedésben is. Add, Egyetlen Uram, hogy elég légyen nekem a Te kegyelmed.
Ámen
