Diacon
Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. (Jn 15,16)
Nem a mi érdemünk, hogy Jézus kiválasztott minket. Egyedül az Ő munkája, egyedül az Ő érdeme. A Jézushoz tartozás nem a hozzá csatlakozók döntésével kezdődik, hanem az Ő döntésével, amellyel kiválasztott minket. Azért elégedetlen sok ember a foglalkozásával, a hivatásával, mert maga választotta azt az életpályát. Akinek Isten ad hivatást, az boldog és megelégedett ember és az hűséggel is végzi el a rábízott feladatot. Nem irigykedik a másikra, nem kívánja a másik helyét. Egy kertben, amelyben fák és virágok pompáztak, így panaszkodott a tölgyfa: Rajtam soha sincsenek virágok. A rózsa azt mondta: Én úgy halok meg, hogy sohasem termek gyümölcsöt. A szőlővessző meg azt mondta: Az én árnyékomban nem pihen meg senki. A kertész tekintete megakadt a kis ibolyán, ami boldogan és örömmel húzódott meg a fák árnyékában és megkérdezte: hát te nem zúgolódsz, és nem méltatlankodsz, hogy miért vagy itt? Az ibolya így felelt: Én nagyon örülök, mert tudom, hogy a te kezed ültetett ide és tudom, hogy szomorú lennél, ha nem lennék megelégedve. Ha elfogadjuk, hogy ahol vagyunk, oda Isten helyezett bennünket, akkor örömmel tudjuk elvégezni a reánk bízottakat.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. (1Kor.13,11)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy oda helyeztél, ahol vagyok.
Ámen
