Diacon
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Efezus 2:8-9)
Mikeás könyvében ezt olvassuk: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” Az evangéliumokban is azt olvassuk, hogy a Jézus korabeli kegyesek, az írástudók és farizeusok igyekeztek a tőlük telhető maximumot nyújtani a törvény betartásának kérdésében. Azt gondolták, hogy amennyiben ez sikerül, akkor egyenes út vezet az üdvösségre. A szándék dícséretes, de valami hiányzik belőle. Nem ismerték fel ugyanis, hogy lehetetlen betartani az Úr törvényeit. Lehetetlen megugrani azt a mércét, amit Isten elénk állít. Mi akkor a megoldás? Egyedül Krisztus Jézus az üdvözítő, senki más. Rajta kívül senki nem tud üdvözíteni. Ő viszont tud és akar is. Sokan hitték korábban és hiszik ma is, hogy tudok annyira jó ember lenni, hogy az elég az üdvösséghez. Ez nem így van. Senki sem tud elég jó ember lenni ahhoz, hogy örök élete legyen. Ezt ingyen kegyelemből kapjuk, Krisztus érdeméért.
A pokol kapuja felett ez áll: a megérdemelt jutalom. A menny kapuja felett pedig ez: Isteni kegyelem.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm a kegyelmet Egyetlen Uram, mely Benned az enyém. Add, hogy minél többen felismerhessék a kegyelemre szorultságukat.
Ámen
