Diacon
Mózes azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel. (2Móz 24,18)
Az ároni áldással szoktuk kérni: „ragyogtassa rád orcáját az Úr”. Ott fenn a hegyen van az a hely ahol a szív békére lel: Jöjjetek mindnyájan – mondja Jézus. Érezzük a szentséget, lássuk az Ő dicsőségét, adjunk hálát az értünk kiontott vérért. Ebben a körül ölelő szeretetben átformálódnak gondolataink, életünk, és Isten akaratára hangolja cselekedeteinket. Isten dicsősége, szeretete megmutatása után leküld a völgybe megélni mindent. A völgybe viszont nagyon nehéz visszamenni. Annyi fájdalom, betegség, bánat vár, mégis Urunk bíztatásával és áldásával térhetünk vissza hétköznapi életünkbe. Bármilyen küzdelem vagy próba is várjon ránk. Minden „hegyen töltött” idő, istentisztelet, bibliaóra, igeolvasás akár közösségben, akár magányunkban áldott idő. Hitünk feltöltekezésének és felkészülésünknek ideje.
Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt. (2Móz 24,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy áldásod rajtam van.
Ámen
