Diacon
„Egyesek megzavartak titeket és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát…” (Gal 1:7)
Zavaró tényező lehet életünkben nemcsak a Sátán, hanem a másik ember is. „Olyan jó keresztyén lennék, ha mások meg nem zavarnának ebben.” Embertársainkkal való érintkezéseinkben azt kell felmutatnunk, hogy mi tényleg az Úr tanítványai vagyunk. Ha mindenki olyan lenne, amilyennek mi szeretnénk, hogy legyen, akkor mi nem formálódnánk, mi nem változnánk. Ha csupa szerethető, „kenyérre kenhető”, „légynek sem ártó” ember venne körül bennünket, akkor nem változnánk semmit. Olykor kellenek a durva, a nehezen kibírható emberek mellénk, a környezetünkbe, hogy tanuljunk krisztusi indulattal és hozzáállással lenni irányukba. Hogy fel tudjuk mutatni a bennünk élő Krisztust még az ilyen embereknek is. A Sátán a szenvedéseinkkel is meg akar zavarni, el akar téríteni bennünket. De ne feledjük, mi az Úr gyermekei vagyunk. Álljunk meg szilárdan a hitben. Nézzünk az Úrra a nehézségek idején is. Isten szolgálatra hívott el bennünket, nem sztárságra.
Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben. (Ef.4,1-2.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Hozzád tartozhatom. Add, Egyetlen Uram, hogy soha senki és semmi el ne tántorítson Tetőled.
Ámen
