Diacon
Sára azonban tagadott, mert félt. Azt mondta, hogy nem nevetett. Az Úr azonban így szólt: De bizony nevettél! (1Mózes 18,15)
„Megjelenik pedig az Úr…” Ábrahámnak a Mamré völgyében, miközben ő ül a sátra előtt. Az Úr mindig megjelenik azoknak, akiknek szüksége van rá. Az Úr mindig megjelenik, hogy beteljesítse ígéreteit. Ábrahám pedig kiszolgálja a vendégét, ahogy kifejezi az Úr iránt való szeretetét. Hiszen Krisztus óta mi már tudjuk, ha eggyel is a legkisebbek közül megcselekedjük ezt, az Úrral tesszük meg. Ábrahám beteljesíti kötelességét és tovább adja azt, amit az Úrtól kapott. Sára kétségbeesett, nevetése példázza ezt. Az Úr megígérte a gyermekáldást. De hát már nyolcvan lennék, nevet fel Sára, emberileg teljesen lehetetlen az ígéret beteljesedése. Mennyi mindent ígért nekünk az Úr, és milyen sokszor kételkedünk benne. Ábrahám és Sára gyermekáldással megáldatott. Nem a vendéglátásért, nem azért, amit megcselekedtek, hanem, mert az Úr megígérte. Mert az Úr mindig betartja ígéreteit és mindig megcselekszi, amit megmondott. Adja Isten, hogy mi is be tudjuk tartani ígéreteinket és megcselekedjük azokat a dolgainkat, amit az Úr ránk bízott.
„Igen, életben, halálban, bűnben, fájdalomban, Krisztus az, ki nekem mindenre elég. Krisztus a vég, mert Krisztus volt a kezdet, s mert Krisztus volt a kezdet, Krisztus a vég.” (F.W.H. Myers)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy igéreteid mindig igazak. Kérlek Egyetlen Uram taníts hinni és türelmesen várni.
Ámen
