Diacon
„Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1:10)
Amikor ezt a mai Igét olvassuk, sok minden isteni elvárás juthat eszünkbe. Például, hogy szeretnünk kell szüleinket, de felebarátainkat is. Ez a szeretet persze nem azt jelenti, hogy nekik akarjunk megfelelni mindenáron, de tiszteljük őket. Következik belőle, hogy szeretjük a házastársunkat is. Hálásak vagyunk érte Istennek, hogy elhordozza a gyengeségeinket. De az Úr tetszését keresve szeretjük gyermekeinket is. Nem úgy, hogy mindent megengedünk nekik, hanem úgy, hogy megmutatjuk az isteni határokat, melyek biztonságot adnak nekik. Istennek akarjunk tetszeni munkánkban is. Odaszántak, elkötelezettek, szorgalmasok, becsületesek kívánjunk lenni. A hitvallásainkban említett "szentek" olyan Krisztusban újjászületett emberek, akik készek Istennek engedelmeskedni, és akiket Ő képesekké is tesz erre. Ők azok, akik vétkezni is tudnak még, de már tudnak nem vétkezni is. Vajon jelen állapotunkban efféle szentek vagyunk-e?
De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. (Gal.5,22.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Tehozzád tartozom. Kérlek, Egyetlen Uram, hogy mindig ez határozza meg az életemet.
Ámen
