Diacon
Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag. (Lukács 12,20-21)
A példázatban szereplő embert magunk előtt látva rácsodálkozhatunk, hogy a földi kincseinket szorongatva ilyen szánalmasak, szegények, üresek és becsapottak vagyunk. Mennyire eltorzult az értékrendszerünk és az értéknek hitt féltett kincseink mennyire csak hitványságok az örökkévalókhoz képest. Ennek az embernek tulajdonképpen anyagi javak tekintetében mindene megvolt és úgy tűnt, hogy egyenesben van az élete is: bő termés, busás anyagi haszon, kényelem... Mégis szerencsétlen ez az ember, mert valami nincs rendben: lelke kényelméről beszél ugyan, de anélkül, hogy valóban törődne is a lelkével. A kiábrándító valóság azonban az, hogy nincs már lehetősége anyagi javait élvezni, mert közben véget ért az élete. Tulajdonképpen a baj forrása a hibás életszemléletében keresendő. Nem volt igazi hite: Istent tökéletesen kihagyta minden számításából. Nem volt szíve: Csak kapni tudott, mindent csak önmagának akart. Nem volt lelki látása: Csak a földi kincseket látta, melyek elvakították. Nem volt perspektívája: Csak ebben a földi életben tudott gondolkodni. Manapság is, aki nem Isten szerint gazdag, az bármikor hasonló helyzetbe kerülhet. Ezért ez az eset számunkra is tanulságos, figyelmeztető jellegű üzeneteket hordoz. Sajnos hitetlenül mi is így nézünk ki és ilyen magunknak valók vagyunk. De mit is jelent Isten szerint gazdagnak lenni? Mennyei kincseket, elavulhatatlan értékeket gyűjteni: Jézus Krisztus által megismerhetjük azt, hogy mi kedves az Úrnak. Ő naponta megtölti életünket gazdagon. Békességgel és szeretettel koronáz meg és lelki ajándékokkal ruház fel. Az Úr arra is figyelmeztet minket, hogy talentumainkkal helyesen gazdálkodjunk és adjuk tovább azt, amit Isten szent kegyelméből kaptunk: „Adni kell, adni, mindent odaadni: Munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret, Könnyet, mosolyt, simogatást, jószándékot, jóakarást, Imádságot, egészséget, melegséget élő hitet. Odaadni akárkinek a legelső nincstelennek. Szeretetet adni - adni s érte semmit sem kívánni.” - Kalkuttai Teréz
Isten országában nincs kényszeradó. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy minden napon tanítgatsz engem. Kérlek, Egyetlen Uram, a magam féltése, az észre sem vett személyválogatás helyett tégy késszé az elengedésre és odaadásra, hadd legyek mindentől teljesen szabad.
Ámen
