Diacon
„Pál apostol – aki nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által…” (Gal 1:1)
Isten maga hívja el a szolgáit, ez a folyamat soha nem az embertől indul. Mindig az Úr a kezdeményező. Amikor Pál apostol bevezető soraival szembesülünk a mai Igében, ő is ezt megfogalmazza meg. Azt állítja magáról, hogy ő Jézus Krisztus elhívott szolgája. Az apostol korábban nemhogy nem akart Jézus szolgája lenni, hanem egyenesen üldözte Jézus tanítványait. Amikor leírja Pál, hogy ő Jézus elhívott szolgája, ezt tudatosítani akarja önmagában, de másokban is. Ezért fontos, hogy mi is tisztában legyünk azzal, hogy ki is vagyok én. Látjuk-e mi is így önmagunkat, mint akik az Úr elhívott gyermekei? Az élő Isten fel akar használni bennünket, embereket az Ő nagy terve megvalósításához. De egyáltalán nem véletlenszerűen, ezért kiválaszt és elhív magának embereket. Amikor ezt az ember megérti, akkor a küldetés az alázatra, szerénységre int. Megláttatja, hogy mily nagy küldő Úr, mily nagy a küldetés és milyen kicsi az ember. Ezért hát: ha valakit elhív és elküld az Úr, vállalja bátran, alázatos és engedelmes szívvel mindazt, amit rábíz a hatalmas Isten. Sohase önmagát nézze, hisz saját erejéből semmire se menne.
Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. (Gal.1,10.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy a Tied lehetek. Kérlek Egyetlen Uram, mindig csak Reád tekintsek döntéseimben.
Ámen
