Diacon
…Mert ez az én fiam… elveszett, és megtaláltatott.” (Lukács 15: 21-22, 24)
Meg nem érdemelt kegyeltség és elfogadás. Csak egyetlen helyen találjuk meg: Isten szívében. Isten kegyelmét a tékozló fiú története ábrázolja legjobban. Manapság kevés emberre van olyan hatással a történet, mint azokra a zsidókra, akiknek Jézus elmesélte. Az ő mércéjük szerint a tékozló fiú a létező egyik legaljasabb tettet követte el. Nem csupán kihasználta az atyját, és eltékozolta az örökségét, de elhagyta Izraelt. Egy idegenhez állt munkásnak, aki ráadásul disznókat tenyésztett. A szemükben a fiú lázadása olyan komoly volt, hogy az atyja nem tehetett mást, mint hogy kitagadja. De ő nem ezt tette, tárt karokkal fogadta vissza bűnbánó fiát. Kegyelemmel fordult feléje, amelynek forrása az atya szeretete volt. Mennyei Atyánk tárt karokkal fogad bennünket is, ma élő bűnösöket, még ha méltatlannak érezzük is magunkat minderre. Isten nem a méltó voltunkra alapozza a kapcsolatát velünk, nem kell azon erőlködnünk, hogy elfogadjon. Ő már régen elfogadott bennünket.
Meg kell látnom, hogy a világon mindennél nagyobb az én bűnöm, hogy megérezhessem, hogy még ennél is ezerszer nagyobb a kegyelem. (Ravasz László)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy kegyelmedből én is bőségesen részesülök.
Ámen
