Diacon
„Imádkozzatok értünk…” (2Thessz 3,1)
Sokszor hallottuk, olvastuk már, hogy Pál apostolnak milyen szenvedéseket kellett elviselnie szolgálatai során. Hányszor elzavarták, bántalmazták, megalázták. Börtön és bilincs, ha az ő szájából, tollából halljuk, hogy imádkozzatok értünk, talán már meg sem halljuk. Megszokott szófordulat, semmi egyéb. De talán, amikor mi félelem és kényszer érzete nélkül kinyithatjuk a Bibliánkat, vagy amikor fenyegetettség érzete nélkül megyünk templomunk, közösségi házunk felé, eszünkbe jut, hogy másokért is mondjunk egy imádságot. Azokért az ismeretlenekért, akik ugyanabban a percben a világ más táján szabadságukkal vagy életükkel fizetnek az evangélium ügyéért. Az apostol is sok esetben olyan embereket kér, buzdít, kikkel személyes kapcsolata soha nem volt. Egyetlen dolog köti őket össze: hogy ugyannak a Krisztus Jézusnak a nevében hisznek, ugyanazt az evangéliumot szolgálják.
Ha olyan sok dolgod van, hogy nem érsz rá imádkozni, akkor bizonyos lehetsz, hogy jobban elfoglalod magad, mint ahogy Isten jónak látja. (Moody)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy nekem feladatot, szolgálatot adsz. Köszönöm Egyetlen Uram, hogy eszembe juttatod azokat is, akik nevedért vállalják a szenvedést ma is.
Ámen.
