Diacon
„Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” (Lk 18,38)
Az Újszövetség így kezdődik: „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv” (Mt 1,1). Az első és legfőbb mondanivaló: Jézus, aki Dávid Fia. De ahogyan kezdődik, akképpen végződik is: „Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel 22,16). Bizonyságtétel ez Jézus emberi természetéről, alapvető emberi mivoltáról. Mint ahogyan a kivágott fa a régi gyökérből új sarjat ereszt, úgy hajt sarjat Dávid királysága Krisztus Jézusban. Ő benne jött közel az élő Isten. A vak Bartimeus is Dávid fiától várt orvoslást, gyógyulást, üdvösséget: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam”. Mi mit várunk Dávid fiától, kicsoda nekünk a Dávid fia, Jézus?
Krisztus olyan, mint a virág, de nem hervad el, olyan mint a folyó, de nem apad ki soha, olyan, mint a nap, de nem mutat fogyatkozást. Ő minden mindenekben, sőt a mindennél is valamivel több. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy gyógyítóm, megváltóm, megszentelőm vagy. Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Pásztorom Vagy.
Ámen
