Diacon
„De az Úr Józseffel volt…” (1Móz 39,2. 21.)
Az ószövetségi Józsefnek igencsak kalandos élete volt. Apjának, Jákóbnak legkedvesebb gyermekeként kivételezett helyzetnek örvendhetett mindenben. Aztán testvérei féltékenysége következtében élete pillanatok alatt veszítette el minden értékét. Egyiptomba hurcolták, a fáraó főemberének házához került, bizalmas munkát kapva felemelkedett, de Potifár feleségének hazug csalása miatt börtönbe vetették. Majd megint csak fontos beosztásba emelkedett, és meg sem állt az Egyiptom felügyelője címig. Ezen a kalandos életúton nem csak a bukások ismétlődtek, hanem az is: de az Úr Józseffel volt. Amikor eladták rabszolgának, aztán amikor börtönbe került, elhangzik: de az Úr Józseffel volt. Miért éppen a bajban hangzik ez ismétlődően? Azért, mert a teremtő Istenünk ismeri a mi gondolkodásunkat: hajlamosak vagyunk tévesen azt hinni, csak akkor van velünk az Úr, amikor jól működnek a dolgaink. Amikor sikerek és szép eredmények vesznek körül bennünket, akkor elhisszük, hogy velünk van az Isten. De amikor jön a baj, akkor bizony könnyen elfelejtjük, hogy velünk van az Úr. Mint ahogyan az Úr ott volt az apostolokkal is a börtönben, üldöztetésben, mártírságban. Az Úr ott van az emberi konfliktusok idején is, a szakadások szomorúságában, az emberi esendőség adta csalódásokban is. Kísérjen ez a bizonyosság bennünket.
Teljesen üres edényekké kell lennünk, hogy Isten önmagával megtölthessen. (Trudel)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Igéd megszólító szava előtt nem lehet akadály sem a siker, sem pedig az emberi bukás. Köszönöm Egyetlen Uram, hogy megadtad a hit látásának ajándékát.
Ámen.
