Diacon
Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. (Zsid 13,14)
Egész világunk Isten teremtménye, így az Ő tulajdona, és minden nép, mint szolgája, a Földnek egy-egy területét csak használatra kapta. Tehát: mindnyájan jövevények vagyunk ezen a Földön. Az Újszövetség így fogalmaz: „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14). Az újszövetségi kor szekuláris nyelvhasználatában a πάροικος szót használták az újonnan érkezettek elnevezésére. Ez körülbelül a magyar „szomszéd” szó jelentésével adható vissza, ami a „nem állampolgár” kifejezés tartalmát hordozza. Mai, modern korunkban a „letelepedési engedély" birtokába jutottat jelenti. Mi, keresztyének ezek szerint már polgárjoggal bíró választottak vagyunk Isten Országában, de még ideiglenes lakosok (jövevények). Ahhoz, hogy teljes jogúak legyünk, csak annyira van szükségünk, hogy hűségesek maradjunk a mi Egyetlen Urunkhoz, Krisztus Jézushoz. Beleértve ahhoz a tanításához is, amit a közénk érkezett, vagy rajtunk csak áthaladó jövevényekkel kapcsolatban tanított. Az a tény, hogy egy hozzánk hasonló ember életében megjelent az Isten, már magában is hatalmas evangélium. Azt példázza, hogy alkalmas az emberi valóság az isteni valóságnak a befogadására, nem idegen egymástól e kettő.
A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség örökkön örökké. Ámen. (Zsid.13,20-21.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy jövevény létemre a Tiéd lehetek, egyedül a Te érdemedért.
Ámen
