Diacon
Az Úr az én pásztorom. (Zsolt 23:1)
Mai Igénk sokak kedvenc zsoltárából való. Az Úr az én pásztorom. Aki nem jut el idáig, az onnan ismerheti fel az Urat még még meg nem találó állapotát, hogy össze-vissza rohangálva keresi a helyét. Sehol sem elég „füves” a „legelő”. A "szomszéd kertje mindig zöldebb..." A „csendes” vizet sem igazán kedveli. Lelke nem nyer felüdülést sehol, hanem folyvást háborog. A „halál árnyéka völgyében” fél, hiszen egyedül került oda, nem az Úr társaságában. A pohara csordultig van ugyan, de nem azzal, amivel az Úr Krisztus Jézus töltötte tele. Nekünk pásztorunk vajon az Úr? Nem félünk semmi bajtól, mert tudjuk, hogy velünk van? Hinni annyit tesz, mint bízni, és pedig teljesen bízni Isten Fiának személyében, munkájában, érdemében és hatalmában.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. (Zsolt.23.4.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram az irányításod, a csendes vizeket, a füves legelőket, a Benned visszakapott életemet.
Ámen
