Diacon
Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát. (Márk 12:41-44)
Az özvegyasszony két fillérjéről szól a mai ige. Jézus figyelte, hogy az emberek, hogyan adakoznak a templomi perselybe. Tanítványai elé példaként állít egy özvegyasszonyt, aki két fillért, elég csekély összeget dobott a perselybe. Jézus mégis nagyra értékeli, mert nem a feleslegéből dobott bele, hanem valószínűleg mindenét odaadta. Istenhez való közelségünk mérője, hogy mennyit adunk vissza az Istennek. Miből és mennyit adunk Neki? Sokan a pénzre fókuszálnak, de lássunk túl a földi, a túlzottan anyagias világon. A feleslegünkből adunk? Általában igen. A felesleges időből, az erőből, nem a teljes életünket adjuk Istennek. Elég csak a vasárnapi Istentisztelet, elég csak az ünnepnapok, elég csak mikor szükség van az Istenre. Meg kell változnunk ebben, mert nem Istennek van szüksége a mi dolgainkra. Nekünk van nagy szükségünk Istenre. Adjuk hát oda életünket annak, Aki életét adta érettünk.
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta érettünk. Mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.” (1Jn.3.16.)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm mindazt, amim van. Köszönöm Egyetlen Uram, hogy amim van, minden Tetőled van.
Ámen
