Diacon
"Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek..." (Róma 1,11)
Sokszor csak akkor vágyunk egymás társaságára, ha kérni és kapni akarunk valamit. Ha viszont valaki azért keres, hogy tőlünk kérjen valamit, nem szívesen vesszük közeledését. Jézus útmutatása egyértelmű, és a testi és a lelki dolgokra egyaránt vonatkozik: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.” Pál adni akar valamilyen lelki ajándékot, és egyértelművé teszi, azt Istentől kapta. Ez a keresztyénség nagy szabadsága: az adni tudás és adni akarás. Az elengedés és a megosztás képessége. Ha Istentől kaptunk valamit, és Ő indít arra, hogy adjunk belőle másoknak is, akkor attól még mi nem leszünk szegényebbek. Lelki javakat sokkal nehezebb átadni: szeretetet olyannak, aki nem szeretetreméltó. Megbocsátást annak, aki talán bocsánatot sem kért. Türelmet, békességet - annak, aki nagyon híjján van ezekkel a tulajdonságokkal. Pál apostol az adni akarás indulatával vágyódott Rómába. Vajon ma, mi hogyan is viszonyulunk ahhoz a közösséghez, amibe beletartozunk? Tudjuk-e, merjük-e adni időnket, erőnket, tudásunkat, szeretetünket, pénzünket? Ne gondoljuk azt, hogy amit másokért tehetünk, vagy amit másoknak adhatunk, az jelentéktelen semmi csupán. Sok apró patak hatalmas folyammá egyesül...
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. (Assisi Ferenc imája)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm azokat a testi és lelki javakat, amelyeket Tőled kaptam. Kérlek Egyetlen Uram, hogy mindig tiszta szívvel tudjam továbbadni őket.
Ámen.
