Diacon
„Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?” /Máté 7,3/
Társas kapcsolatainkban nagyon fontos az egymásra figyelés. Ez viszont sok esetben azzal jár, hogy hamar észrevesszük a másik hibáit. Önmagában ez nem baj, de amikor már a magunkét észre sem vesszük, akkor kezdődik a társunk lealacsonyítása. Ilyenkor kellene féket tenni a nyelvünkre, és arra gondolni, hogy mi mi mindent követtünk már el. Ilyenkor kellene sokkal inkább féltő szeretettel körülvennünk azt, aki hibázott. Jézus azt mondta az ítéletet végrehajtani készülő sokaságnak, hogy az vesse rá az első követ, aki nem vétkes közülük. Ebben nem a bűn elpalástolásáról van szó, hanem a jó szándékú intésről. Mennyivel másabb lenne a világunk, ha a Jézusi viselkedésmódot tennénk magunkévá, és tartózkodnánk az önbíráskodástól, a lelketlen ítélkezéstől.
Engedd, hogy az Úr naponként megáldjon téged, csak így lehetsz áldás barátaid számára. (Zeller)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm a mindennapi tanításod. Kérlek, Egyetlen Uram, hogy tudjak mindig szeretettel viseltetnem embertársaim iránt.
Ámen
