Diacon
„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.” (János 17,20)
Hogyan jut el Isten szava az emberekhez? Erről beszél Jézus a főpapi imádságában. Könyörög az Atyához, az őt körülvevő tanítványokért, de a szívén hordozza mindazokat, akik majd az ő hirdetett igéire hallgatnak. Így válik egyetemessé tanítása, mert kellenek a közvetítők, a megbízható emberek: a „mózesek”, a „józsuék”. Miután engedelmesek lettek, kiválasztotta a többiek közül és az Úr tette naggyá őket az egész nép szemében. Mindez kegyelemből van hit által, nem pedig a jó cselekedetek gyakorlásának, a törvény betartásának következményeként. Éppen fordítva van, aki hit által elnyerte a kegyelemet és ő Krisztusban, Krisztus pedig őbenne van, az képes a törvényt betartani, ami nem érdem. Ebben van a szolgálatunk lényege. Nem az emberi nagyságra emlékezünk, hanem az Úrra. Képesnek kell lennünk háttérben maradni, amikor nagy dolgok történnek: emberek jutnak hitre, egy egész gyülekezet megújul általuk. Mert ne feledjük: a törött edények gyakran alkalmasabbak Krisztus kegyelme és mindenre elégséges volta megmutatására, mint az épek.
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. (Jn.17.8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, az értem való könyörgéseidet is.
Ámen
