Diacon
„... és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt...”(Ef. 1,17)
Az Isten az ő Fiában, Jézus Krisztusban jelenti ki önmagát. Ezért helyezte Őt mindennek fölé ebben a földi és a láthatatlan világban. Pál apostol kérése azokhoz az emberekhez szól, akik hitre jutottak és elfogadták szívükben Jézust. Ha már egyszer döntöttek a Megváltó mellett, akkor kötelességük, hogy minél jobban megismerjék az ő akaratát. Kérni Istent, hogy adjon hozzá bölcsességet, nyissa meg a hívő ember előtt azt az ajtót, amely a kinyilatkoztatás Lelkéhez vezet. Mivel Krisztus a fő, nekünk, ma élőknek is Őt kell elfogadnunk. Ezért imádkozunk, hogy tárja fel előttünk Isten végzését, a jó irányt válasszuk. Ne az emberi bölcselkedések, a hagyományokon alapuló törvényeskedések, a "józan paraszti ész" határozzák meg mindennapjainkat. Krisztusi indulat kell legyen bennünk, amikor embertársainkkal kerülünk kapcsolatba. Segítsük, enyhítsük szenvedésüket, ne piszkáljuk, hagyjuk békén moralizálásunkkal, általunk kreált vallási szabályokkal, kulturális tanokkal. Ezekhez kell a bölcs krisztusi lelkület, amelyet csak Jézus tanításaiból tehetünk magunkévá.
|
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
|
|
|
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
|
|
|
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
|
|
|
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
(Mt.25.43-46)
|
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy tanítványoddá fogadtál.
Ámen
