Diacon
„A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” (Mk 12,29-30)
A ravasz törvénytudó azzal állt elő: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus visszakérdezett: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Jön a hibátlan válasz: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus megdicséri: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” Ezután elmeséli az irgalmas samaritánus történetét, és azt is tisztázza, ki az én felebarátom? Mi is csak ismételni tudjuk: „… mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” A válasz pedig ugyanaz marad: „Szeresd az Urat… Szeresd felebarátodat.” Mi már azt is tudjuk: miért szeretjük az Urat, és miért szeretjük a felebarátunkat. Azért, mert Jézus az összes törvényszegésünket a testébe vert szegekkel üttette át és érvénytelenítette. Azért szeretjük az Úr Krisztus Jézust, mert örök életet készített nekünk. Ezért kell még azok felé is szeretettel közeledni, akik egyáltalán nem szeretetre méltóak, mert a bennünk élő Jézus szereti őt.
A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? (Róm.8.32.)
|
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram a véghetetlen szeretetedet.
Ámen