Diacon
„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek.” /Zsid 13,7/
Kinek fogadjuk el a tanítását? Annak, aki megbízható forrásból szerzi ismereteit. Lelki vezetőink szolgálatainak maga a Szentírás az alapja, amit mi is zsinórmértéknek tekintünk. Sokan kötik megtérésüket valamelyik igehirdetőhöz, mert éppen az aktuális kérdésükre adott választ. A személyek az életünkben változnak, eltűnnek, de a Tanító, az maradandó. Igen, Krisztus Jézus az, Aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Éppen ezért kell olyan vezetőkben bízni, akik a Szentírás alapján vigyáznak lelkünkre. Nekik számot kell adniuk minden szavukért. Ha ezt örömmel teszik, nekünk is örömmel kell fogadnunk. Ha kényszerből teszik, az egyáltalán nem válik a javukra. Nekünk imában kell hordozni őket, hogy meg ne fáradjanak, hanem hittel, bizalommal hirdessék az igét, a növekedést pedig bízzák Istenre.
Lehetsz Júdás vagy a tanítványok között az első; de te megváltói méltóságra áhítozol, ez a te leckéd, a te nagy leckéd, mert a választás korlátozott: Júdás vagy első a tanítványok között. Árulás vagy szolgálat. (Jókai Anna)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy üzeneteidet rábízhatom emberi eszközeidre. Kérlek Egyetlen Uram, adj odaszánt, alázatos, valóban csak Reád figyelő szolgákat minél több gyülekezet élére.
Ámen
