Diacon

2019.06.29 09:53

„Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.” (2Kor 6,16)

Az együtt lakást csak olyannal vállalja szinte mindenki, akit feltétel nélkül el tud fogadni. Az Isten ilyen feltétel nélkül való közösségre hív és keres bennünket. Nem egy hitéleti alkalom erejéig, hanem a kölcsönös életközösség valóságát kínálja. Ha valakit szeretünk, annak vágyjuk a közösségét. Az igazi szeretetközösség vágyja a közelséget. Mi vajon vágyunk-e az Úrral naponta közelségben, közösségben élni? Közösségben, ahol a kölcsönös bizalom, a lélekből eredő beszélgetések nem csak prédikáció által feladatba kapott szavak, hanem mindennapi gyakorlat? 

Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget. (Ézs.49.8) 

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm, hogy mindig velem Vagy. Kérlek Egyetlen Uram, Lelked erejével formálj, hogy méltatlanná ne váljak erre a közösségre.

Ámen.