Diacon
"Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét, amelyet véghez vitt.” (5Mózes 11,7)
Sok családban megvan a hagyománya az olykor már legendává szépült történetek felelevenítésének. Ilyenkor együtt idézik fel a régmúltnak az emlékezésre méltó történéseit. A fiatalabbak pedig joggal mondják – vagy a tisztelet okán csak gondolják: megint nosztalgiáznak az "öregek". Mózes visszaemlékezése is ilyen személyes, érzelmekkel gazdag. Az Egyiptomból való kiszabadulásról, a pusztában való évtizedek küzdelmes voltáról regél. Mózes viszont nem hagyja ki a történetekből az Úr személyét. Nem csak sztorizgat, de hitvallásként minden esemény, minden emlék, minden múltbeli történet Isten nevével kezdődik, hozzá kötődik. Milyen más, mennyivel gazdagabb így emlékezni. A megpróbáltatások, akadályok, nehézségek és nem egyszer a csüggedésre késztető körülmények azok, amelyek a hit táplálékát képezik.
Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ő megtartani valóit: rendeléseit, * végzéseit és parancsolatait minden időben. (5Móz.11.1)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy engem is használsz országod építésében.
Ámen.
