Diacon
"Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét!" (1.Samuel 1,9-11)
Az ószövetségi Anna imádkozik így az Úrhoz. Meghallgatta őt Isten, hiszen ez volt a terve kezdettől fogva. Tőle volt a meddőség és Tőle volt a meddőség megszűnése, Tőle volt a vágy Annában hogy Neki szentelje a gyermekét. Amikor Anna látta, ahogy Peninna vagy valamelyik asszony kisgyerekeivel játszik az udvaron, szívébe hasíthatott a fájdalom: hát nekem ez a boldogság sohasem adatik meg? De amikor Istenbe vetette bizalmát, hitét és az Ő dicsőségét, az Ő országát és igazságát kezdte keresni, akkor megadatott neki a földi boldogságon túl a mennyei boldogság is. Elmondhatta: az én fiam Izráel prófétája. Elmondhatta a főpapnak: Kérlek, uram! Az életemre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és imádkozott az Úrhoz. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam. Ezért most én is, kérésemnek megfelelően felajánlom őt az Úrnak. Legyen egész életére az Úrnak ajánlva! És ott imádták az Urat. Aki odaszánja legkedvesebbjét az Úrnak, azt az Úr nem hagyja jutalom nélkül: És az Úr rátekintett Annára, s az teherbe esett, és még három fiút és két lányt szült.
Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az Úrhoz. (1.Sám.1.28)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy formálsz olyan események által, melyeket ugyan jó ideig nem értek, de Tőled vannak és mindig a javamat szolgálják.
Ámen
