Diacon
Legyen meg a te akaratod. (Mt 6:10)
Sokszor imádkozunk így, mégis sokszor meg úgy gondoljuk, hogy a mi akaratunk jobb, mint Urunké. A következő történet erre világít rá. "A verőfényes délvidéken két szerzetes olajfát ültetett. - Istenem - így imádkozott az egyik - küldj jó kiadós esőt, hogy a fácska gyökeret verhessen. Isten meghallgatta a kérését. Azután így imádkozott: - Istenem, most küldj napsütést! Úgy lett. Azután kérte, hogy jöjjön a dér, hogy megszilárduljon a fácska kérge. S valóban, belepte a fát az ezüstös dér - és erre a fa elpusztult. Felkereste szerzetestársát és szomorúan elbeszélte neki, hogy mi lett a fával. - Hogy lehet az, hogy a te fácskád friss és virágzik? Mit csináltál vele? - Én a fácskát egészen az Isten kezébe helyeztem - felelte a társa. - Azt gondoltam, hogy Isten, aki a fákat teremtette, ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségük. Nem adtam tanácsokat Istennek, hanem csak azt mondtam: - Atyám, a te gondjaidra bízom ezt a fácskát!" Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadhatjuk Tőle.
Engedjünk néked mindenben, E földön, miként mennyekben:
Ha velünk keményen bánsz is, Szenvedjük békével azt is;
Tiéd mind testünk, mind lelkünk, Teremtőnk, szabad vagy velünk. (Ref. ének 483. Dicséret)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy arra nevelsz, hogy csak Tebenned bízzam és Reád bízzam életem dolgait.
Ámen
