Diacon
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. /Róma 8:39/
Az Úr ezt mondja a Hóseás próféta könyvében: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.” /2:18/. Eljegyzett minket örökre az Úr Jézus Krisztusban, és ez a szövetség közöttünk fel nem bontható. Olyan erős ez a kötelék, hogy semmi sem szakíthatja el. Lehet, hogy voltak időszakok, amikor elestünk, de Isten kegyelme és segítsége által ismét felálltunk: "Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek." (Péld.24:16). Ez a hit biztonságérzetet ad, és törekednünk kell arra, hogy megálljunk: "Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék." (1Kor.10:12). Pál apostol többek között a magasságot és a mélységet említi, melyek nem szakaszthatnak el Isten szeretetétől. Amikor mélységben vagyunk ott a kísértés, hogy elveszítsük a hitünket és reményünket az Úrban és csak magunkat sajnáljuk, magunkra figyeljünk. De Isten a mélységben is ott van velünk, hogy kiemeljen belőle. A magasságban pedig ott a kísértés, hogy elbizakodjunk, mintha már nem is lenne szükségünk Reá. De az Úr a magasságban is ott van velünk, hogy megakadályozza a felfuvalkodottságot és megtanítson minket alázatosan járni Vele a magasságokban is. Isten mindenütt ott van velünk, még ha nem is látjuk, nem is érezzük. Ő tudja, hogy akiket elhív, az örökre szól és azokat meg is igazítja. Még ha nem is mindig sima úton, hanem mélységekkel és magasságokkal teli úton is. „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt.” /I.Thessz.5:24/
Mint ahogy a hitetlenek legnagyobb bűne a Krisztusban való életnek a megtagadása, úgy az Isten gyermekeinek pedig a Szentlélek által túláradó életnek a megtagadása. (Ruth Paxon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm gondoskodásodat. Kérlek Egyetlen Uram, légy mindig jelen az életemben.
Ámen
