Developer
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! (Mt 14,27)
Péterhez hasonlóan, vajon, mi lehet a mi csónakunk? Mi a kényelem, a biztonság és a vigasz helye számunkra? Lehet, hogy ez egy nyomorúságos hely, de már annyira kényelmesen befészkelődtünk a saját lelki nyomorunkba, hogy már akkor sem tennénk ellene semmit, ha módunkban állna. Lehet, hogy már teljesen hozzászoktunk ahhoz, hogy rosszul működnek a dolgok. Az a szomorú, hogy sok ember behódol a félelemnek. Ők megrekednek életük egy bizonyos szintjén. Lehet, hogy a csónak számukra azokat az embereket jelenti, akik uralkodnak minden döntésükön. Akik magukhoz láncolják az életüket. Annyira függenek ezeknek az embereknek való tetszésétől, hogy megengedik, hogy mások irányítsák az életüket. Félnek konfrontálódni, valamint szembekerülni velük. A kis nyomorúságos csónakukban fognak üldögélni, boldogtalanul. Van más lehetőség is. Azoknak, akik készek azt mondani: „Elég volt, inkább kiszállok innen és szerencsét próbálok, minthogy tovább maradjak!”
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! (Mt 14,31)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Tebenned adsz megnyugvást háborgó lelkemnek.
Ámen
