Developer
Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! (Zsolt 90,2)
Mai Igénk eredetileg imádság volt. Később került be a zsidó nép zsoltárai közé. Az imádság az idők folyamán énekké lett. Persze azzal, hogy énekké lett, nem szűnt meg imádság lenni. Azért mert az igazi lelki ének tulajdonképpen imádság is. „Aki énekel, kétszeresen imádkozik.” Milyen legyen hát az éneklésünk? Legyen az éneklésünk szárnyalás Istenhez, úgy, mint az imádságunk. A pacsirta vidáman szárnyal, a gólya lassú repülésű. A lassú, vontatott ének bágyasztóan hat a lélekre. Az igazi magasságokba nem ér el. A vidám, lelkes éneklés viszont megnyitja az eget. A mi énekünk, mint a pacsirta, vagy még mindig mint a gólya próbál eljutni az Egyetlen Isten Trónusa elé?
Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá! (Zsolt 90,16)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy segíted szárnypróbálgatásaimat.
Ámen
