Developer
Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. (Zsolt 121,3)
A zsoltáros a hegyekre, az Úrra veti tekintetét, onnan várja a segítséget. Sok megpróbáltatásban volt része, de a kiutat ezekből mindig Istentől kapta. Csodálatos az a bizalom, ahogy nyilatkozik: nem szunnyad, nem alszik, minden bajtól megőriz. Ez az eddigi tapasztalata és ezt adja tovább. A jelen helyzetünkre is érvényes ez és az eljövendőkre is. Ha a körülöttünk lejátszódó eseményekre nézünk, akkor könnyen elbizonytalanodhatunk, kétségbe eshetünk. Egyre jobban tombol mellettünk a gonosz, mindig más módszereket vet be. Aki nincs kellőképen felfegyverkezve ezekkel a hamis dolgokkal szemben, az könnyen a hazugságok csapdájába esik. Ezek az értéktelen lózungok félre viszik az ember életét. A pillanatnyi hangulatnak kedveznek, de magányossá teszik az embert abban a közösségben, amelyhez tartozik. Következménye az elhidegülés, a közöny, a csalódottság és ez végül depresszióba torkollik. Éppen ezért kell felnézni Krisztus Jézus keresztjére, mert a segítségünk ebben a hazug, torz és elvetemülten cinikus világban csak egyedül Istentől jöhet.
Úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk! Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal. Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával. (Zsolt 123,2)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy egítségem egyetlen biztos forrása Te vagy.
Ámen
