Developer

És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. (Jn 2,3)

Mai Igénkben Jézus látszólag elutasító az édesanyjával szemben. A bor elfogyásának tényét feltáró mondatára így reagált. Első mondatával, mintha kívül helyezkedne a gondok megoldásán. Viszont a második mondata kifejezi, hogy megvan a terve a felmerülő probléma megoldására. Ez utóbbit jól érti Mária is, aki hittel a szívében így szól a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.” Mária tudta, hogy Jézus képes és akar is segíteni. Ugyanerre a lelkületre van szükségünk ezekben a vészterhes időkben. Ha magunkba nézünk, elhisszük, hogy Krisztus Jézus az Egyetlen Úr? Számítunk-e Reá a nehézségek idején? Vagy máshol keressük a megoldást? Képmutató pojácák hangzatos kijelentéseiben, vagy az értünk önmagát feláldozó Hatalmas Isten igéretében hiszünk? 

És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.(Jn 2,15)

Uram, Krisztus Jézus! 

Köszönöm Egyetlen Uram, hogy minden napon vezetsz engem.

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode