Developer
Ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg. Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve. (Gal 6,3)
Mai igeszakaszunk a gyülekezet tagjainak egymás iránti felelősségéről szól. Attól gyülekezet egy emberi közösség, mert Krisztushoz tartoznak a tagjai, keresik az Úrral és az egymással való találkozás lehetőségeit. Ebben a közösségben Krisztus Jézus van a középpontban és mindenki fontos. Egy gyülekezet tagjának lenni nem annyi, hogy időnként megjelenünk a templomban. Mai igénk üzenete így hangzik: figyelmes szívvel legyünk jelen egymás életében. Pál apostoltól e témában az első jó tanács rögtön ez: ha valakit tetten érünk valamilyen bűnben, igazítsuk helyre szelíd lélekkel. Mindnyájan bűnös emberek vagyunk. Az Urat nem ismerő, sőt létét tagadó is. De a megtért ember is bűnös. Az utóbbi azonban tudja azt, hogy Krisztusban minden bűnre van bocsánat. A bűn el akar választani bennünket Istentől. Lelkileg mélybe akar taszítani és Isten népe életére, küldetésére is rossz hatást akar gyakorolni. Nem kárhoztatnunk kell magunkat, csak ismerjük be a bűneinket. Azzal nem érdemelünk ki bocsánatot, ha nyomorultan érezzük magunkat. A bocsánat kegyelemből van, hit által. Minden időnket, amit az önostorozással töltünk, a Sátán rabolja el. Akkor, amikor beismerjük a bűnöket Isten előtt, meg is tisztulunk tőle.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. (Gal 6,8)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy Benned kegyelmet nyertem.
Ámen
