Developer
Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked. (4Móz 6,24)
Az „ároni áldásként” ismert sorok a legősibb és legismertebb áldást hozzák elénk a Bibliából. Egyénileg is, de sokkal inkább közösségbe vonja az embert. Isten mindig így tekint ránk: nem magányos emberekre, hanem közösségekbe plántál bennünket. Családba, nemzetbe, gyülekezetbe, anyaszentegyházba. Fontos, hogy az ember ezeket a kötelékeket ápolja, zsinórmértékként szem előtt tartsa őket. Hogy legyen identitása, ápolni tudja az örökségül kapott hagyományokat. hogy tudja, hol van a helye. Mert jó visszahallani: „Én református magyar vagyok, amíg élek, az maradok, megígérem, megfogadom, hogy hitemet holtig vallom.” Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie a vereségnek, de az újrakezdésnek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának.
