Developer
De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket (Tit 3,4)
Ha meghalljuk ezt a szót, karácsony, mindenki előtt más kép jelenik meg. Vannak, akik a külsőséget látják benne: rohanás, vásárlás, csillogó kirakatok, tömeg, idegesség, ajándékozási kényszer, csillagszóró, gyertyafény, angyalkák, furulyaszó, családi béke, meghitt hangulat... De vannak olyanok is, akik lelki szemükkel a külsőségek mögé látnak, lelkükkel a múlandók mögé éreznek, szívükkel a megújulásban reménykednek. Amikor ezt a szót hallják, hogy karácsony, akkor elsősorban arra gondolnak, Aki megszületett, Aki megjelent, Aki értünk e szent napon emberré lett: az Úr Krisztus Jézusra. "Az Ige testté lett" – a befejezettség érzetét sugallják ezek a szavak, mégis a kezdetet jelölik. A betlehemi éjszakán Jézus nem mindent lezáró pontként, hanem mintegy új lehetőségként jött közénk. Karácsonykor nem lezáródott valami, hanem elkezdődött. Isten nem pontot tett a prófétai ígéretek végére, hanem éppen ellenkezőleg, valamit megnyitott. Ezért a mi életünkben sem befejeződnie, hanem elkezdődnie, megnyílnia kell valaminek ezen az Ünnepen. Krisztust nem lehet megmagyarázni, Vele találkozni kell, szóba állni és átélni Őt.
Az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint. (Tit 3,7)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, a Benned kínált kezdetet. Köszönöm, hogy Megváltóm, bűnből Szabadítóm, örök életemnek megadója Vagy.
Ámen
